A magyar történeti (történelmi) alkotmányról

2013. március 26., 13:26

Hazugság, amit Kásler Árpád a „Történelmi Alkotmány” jogfolytonosságának helyreállításáról mond. Amit tenni akar, annak semmilyen joghatása nincs, semmilyen következménye nem lesz. Nem áll helyre tőle a történeti alkotmány jogfolytonossága. Ezért az általa meghirdetett rendezvény az elejétől kezdve csak félrevezetés, időhúzás, a jogellenes hatalom ellen tenni akaró emberek értelmetlen dolgokkal való lekötése. Hogy addig se a néphatalom létrehozásáról, az önrendelkezés helyreállításáról gondolkozzanak.

Megpróbálom röviden és tömören elmondani a lényeget, (bár nem lesz könnyű) és akkor remélhetőleg megértik, hogy miről beszélek.

Terület, és a terület felett külső szuverenitással (azaz senki mástól nem függő hatalommal) illetve belső szuverenitással, azaz maga felett mástól nem függő döntési joggal rendelkező nép. Ez a kettő kell egy alkotmányhoz, és ezen a területen a nép által létre hozandó államhoz. A történeti alkotmányt a Kárpát-medence fölött szuverenitással rendelkező, a nemesség által megjelenített magyar nemzet alkotta meg közel 850 év alatt. A magyar nép több ezer éves, nyelvében, dalaiban, népmeséiben és mondáiban, használati tárgyaiban és azok díszítésében meglevő szellemiség adta hozzá a kulturális alapot, az ezt erőszakkal elfoglaló és pusztító (zsidó)-keresztény főúri rend pedig a hatalmat. Ezt a két ellentétes és egymással ezer éve harcban álló szellemiséget hozta viszonylagos egyensúlyba a Szent Korona.

Azt a laikus olvasónak is tudni kell, hogy a Szent Korona a „szent”-ségét nem a pápától nyerte, bármit hazudnak róla. A Szent Korona szentsége a pápa fölött áll, ezt jól mutatják a koronán található képek, a képeken látható személyek, és azok elhelyezkedése a koronán, a meteorit kövek, a szimbólumok, a méretarányok, és az egész Szent Korona, úgy egyben. A pápa és egyháza nem szerepel a koronán. Az egyház csak sejti, de nem tudja, hogy honnan származik, és mi a koronázáson kívüli funkciója, de tudták, hogy számukra is fontos üzenetet rejt. Ezért nem semmisítették meg, inkább azt hazudták, hogy az övék. Mint ahogy ma azt hazudják, hogy van közük az István előtti magyar történelemhez, az ősi magyar lelkiséghez. Pedig nincs. A mai hatalomnak, a politikai elitnek se a kereszténység, se a magyarság szellemiségéhez, lelkiségéhez semmi köze. Csak ezt hazudják. Elég megnézni a tetteiket és az leleplezi őket. („Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek!”). Nézzék meg a hatalom alaptörvényét, és az mindent elmond a mai hatalom lelkiségéről. Felrúgták a leginkább keresztényi alapelvet, a társadalom elesettjeiről való intézményes gondoskodás állami kötelezettségét. Megfosztották hatalmától, önrendelkezési jogától a magyar népet, ami az elkövethető legsúlyosabb tett a magyar nép ellen.   

Mátyás idejére így alakult ki korának legfejlettebb alkotmányos és közjogi rendszere, a Kárpát-medencét uraló, a fölött szuverenitással rendelkező magyarsággal és annak államával, a Magyar Királysággal. Melyben az Istentől származó hatalom a Szent Koronában testesül meg, tehát a hatalom TULAJDONOSA a Szent Korona. Minden más hatalom ebből a hatalomból származik, tehát csak a hatalom BIRTOKOSA a törvényalkotó nemesi hatalom, a törvényalkotó hatalom által választott királyi végrehajtó hatalom, és a Szent Korona Alkotmányának írott és szokásjogi törvényeinek alárendelt, ekkor még megosztott bírói hatalom. Ez a történeti alkotmány magja, amit Werbőczy foglalt írásba.

Aki kicsit is ért a joghoz, rögtön látja, hogy ez egy közvetlenül az Istentől származtatott, megosztott hatalom, 200 évvel Montesquieu, a hatalommegosztás európai atyja előtt. Ezen az alkotmányos rendszeren két lényeges változás történik a következő, közel 400 évben, 1848-ig. Egyrészt a török alóli felszabadításért cserébe a magyar trónon ülő Habsburg király két dolgot követel magának. A nemesség királyválasztó jogáról, valamint az Aranybulla ellenállási jogáról való lemondást. Ez a szuverenitás oly mértékű korlátozása volt, amit a nemeseknek csak egy része fogadott el, a másik része a magyar alkotmányos rend védelme érdekében, alkotmányos joga alapján szabadságharcot indított. Ez volt az első - a Rákóczi-féle - szabadságharc a magyar alkotmányos rend védelme érdekében a hatalom egyik birtokosa, a végrehajtó hatalmat vezető király kizárólagos hatalomra törekvése ellen. Mivel a király külső, osztrák segítséget vett igénybe, elbuktunk, és a Habsburg király alkotmányellenes változásokat vezetett be a magyar nemzet, a magyar állam alkotmányos rendjébe.

Az alkotmányos rendet ért másik nagyobb változást a rendi országgyűlés utolsó törvényei hozták létre. Ezek között volt az, amelyik a nemesi szuverenitás törvényalkotó jogát kiterjesztette a polgárságra (egyben a népre, mert közben a jobbágyság intézményét eltörölte) és folyamatosan ülésező, nép által választott Nemzetgyűlést hozott létre. Ezzel nem kinyitották a lehetőséget a polgárok előtt, hogy a Szent Korona tagjai legyenek, hanem kiterjesztették rájuk a Szent Korona személyi hatályát, aminek viszont a nemzetté váló nemzetiségek nem mindegyike örült. Mert akaratán kívül vált a Szent Korona tagjává. Viszont így a világon először szintézisbe került az Istentől származó hatalom az Európában és USA-ban teret nyert néptől származtatott hatalommal. Ez viszont most a királynak nem tetszett, mert a megszerzett többletjogát érintette és háborút indított saját országa ellen.

Ekkor kényszerült a magyar nép a magyar alkotmányosság védelmében a második szabadságharcára, megint a hatalom egyik birtokosa, a többletjogaiért harcot indító saját királya, a végrehajtó hatalom feje ellen. És a külföldi segítségért forduló király ellen a katonai túlerő miatt megint elbuktunk, és az ország megszállásának új fejezete kezdődött.A király a korábbitól lényegesen nagyobb és súlyosabb változtatásokat vezetett be és fogadtatott el „kiegyezés” néven a magyar politikai és gazdasági elittel a magyar alkotmányos renden. Mivel magának a Szent Koronának a szuverenitását is korlátozták, a Szentkorona-tan néven összefoglalt alkotmányos rend már csak nevében és nyomokban emlékeztetett a szabadságharc előtti, vagy a Habsburg uralom előtti magyar alkotmányos rendre.

Akik ma a történeti alkotmány helyreállítást követelik (nagyrészt a Jobbik és környezete) akik a német megszállásra vezetik vissza az alkotmányos rend megszakadását, azokat nem árt emlékeztetni, hogy a kiegyezéssel létrejött Szentkorona-tan létrejötte sokkal súlyosabb megszállás alatt jött létre, a megszálló által. Viszont se a németek, se az oroszok nem váltak alkotmányellenesen, erőszak hatására, katonai győzelem győzteseként a magyar alkotmányos rend részéve. A Habsburgok viszont kétszer is. Tehát a Szentkorona-tan is egy megszállt állam idegen hatalom által kikényszerített alkotmánya, és nem a történeti magyar alkotmány. Ez a sorozatos, egy irányba mutató alkotmányellenes változtatások következtében kanyarodott el egyre jobban a történeti alkotmánytól

(Itt most nincs idő bemutatni a monarchia felbomlásának következményeit, a 18-as, 19-es alkotmányellenes kísérleteket, a Trianon utáni következményeket, vagy a II. világháború következményeit). Alkotmányos szempontból a lényeg, hogy egy rossz irányba tartó 100 éves változás után az 1945-ben alkotmányellenesen átalakított Nemzetgyűlés előbb jogot formált magának az államforma megváltoztatására, majd a következő választás után egy új alkotmány megalkotására.

Tehát pontosan látszik, hogy a történeti alkotmánytól való 1867-es eltérés és az utána való sorozatos alkotmánysértések sora eredményezte az 1949-es alkotmánnyal létrejött helyzetet. Ha az alkotmányosan létrejött magyar történeti alkotmányhoz akarunk visszanyúlni, akkor az 1848-as szabadságharc előtti, áprilisi törvények utáni állapotokhoz kell visszanyúlni. De még abból is ki kell venni az örökletes királyságot, és a választott király intézményét (a koronával felszentelt végrehajtó hatalom fejét) kell visszaállítani.

Ha mindezt látjuk a történeti alkotmányon, akkor pontosan látni azt is, hogy a történeti alkotmány jogfolytonosságát ki és hogyan állíthatja helyre.

Vagy az Isten, vagy a Szent Korona, vagy nép. Csak ezek. Vagy közülük valamelyik. És mivel az Isten mostanában nincs beszélő viszonyban velünk, a korona mutatja, „rezgi”, de egyelőre nem értjük, marad a nép.

És nem mindegy, hogy melyik nép! Mert a történeti alkotmány a Kárpát-medence és az azt uraló nép alkotmánya. Ha a történelmi alkotmányt a történelmi Magyarország (a Kárpát-medence) területére akarjuk jogfolytonossá tenni, akkor nem csak a Kárpát–medencei magyarok kellenek hozzá, hanem a Szent Korona tagsággal rendelkező összes, itt élő nép tagjai. És akkor rögtön kiderül, hogy jobban járunk, ha első lépcsőben csak a mai 93 ezres Magyarország területére, az itt élő (magyar és nem magyar, de) a Szent Korona tagsággal rendelkező személyek összességére, a magyarországi magyar népre hozzuk létre a történeti alkotmány jogfolytonosságát.

Viszont van itt még egy probléma, amit előtte rendeznünk kell. Ez pedig az önrendelkezési jog, hiszen az elején megállapítottuk, hogy alkotmányt csak belső szuverenitással rendelkező nép alkothat. Márpedig ma a magyar nép nincs az önrendelkezés állapotában, sorsáról de jure és de facto sem maga rendelkezik.

Tehát a történeti alkotmány jogfolytonosságának helyreállításához első lépés a nép önrendelkezési jogának a helyreállítása. Mivel jelen pillanatban egy alkotmányellenes puccsal létrehozott diktatúra állama működik Magyarországon, ebből a helyzetből kell kiindulni. Ebből 3 úton juthatunk el békésen az önrendelkezéshez. A negyedik – nem békés út - egy magyar nép által a politikai elit ellen indított szabadságharc. De erre csak akkor lesz szükség, ha a három út egyike se járható.

Az első lehetőség az AB kezében van. Az átmeneti rendelkezések egyik alkotmányellenes pontjának hatályon kívül helyezésével. Leírtam, hogyan.

A második lehetőség a Fidesz képviselőinek kezében van. Mivel a 89-es ideiglenes alkotmány tartalmazza, hogy hogyan hozható létre Magyarország Alkotmányának megalkotásával a magyar nép önrendelkezése, ezért a 89-es alkotmányhoz való visszatérés az egyik út az önrendelkezés irányába. A 89-es alkotmány előírásának megfelelően egy népszuverenitás elve alapján, a nép által megalkotott alkotmánnyal. De ezt csak ebben a parlamenti ciklusban, az alkotmány által választott képviselők tehetik meg, a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény hatályon kívül helyezésével. Nagy valószínűséggel nem fogják megtenni, de a lehetőség még egy évig adott.

A harmadik békés lehetőség a nép kezében van. A diktatúra tényének kinyilvánításával a hatalom tudomására hozni, hogy vagy hozzájárul egy nép által alkotott alkotmány megalkotásának elősegítéséhez, és akkor azzal helyre lehet állítani a nép önrendelkezését, vagy nem marad más lehetősége a népnek, mint alkotmányos ellenállásba kezdeni, és ha az nem vezet eredményre, akkor szabadságharcot indítani a politikai elit ellen. Ennek minden következményével.

Kicsit hosszú lett, de látható belőle, hogy a történelmi alkotmány jogfolytonosságának helyreállításában az első lépés a nép önrendelkezési jogának helyreállítása. A nélkül a nép NEM TUDJA helyre állítani a jogfolytonosságot. És abban mindhárom úton elindultunk. Amelyik járható, és amelyiken hamarabb célba érünk, az hozza el az önrendelkezést. És azzal lehet majd tovább lépni, létre hozni a magyar nép államát, amelyik rendelkezik azzal az alkotmányos hatalommal és képességgel, hogy helyre tudja állítani a területén a történeti alkotmány hatályát, jogfolytonosságát.

A leírtakból egy másik dolog is látszik, amiért ez az írás megszületett. Úgy, ahogy Kásler és hívei, valamint ahogy a Jobbik vissza szeretné állítani a történelmi alkotmány jogfolytonosságát, azt úgy jogszerűen és alkotmányosan NEM LEHET megtenni.Illetve alkotmányellenesen, egy másik alkotmányellenes puccsal lehet. Csak azzal létrehozva ugyanolyan érvénytelen lesz, mint a mai alaptörvény.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.