Zárószó.
Amidőn a Talmud magyar fordításának tizenhetedik ezer példányával lépek keresztény magyar véreim elé, nem mulaszthatom el, hogy visszatekintést ne tegyek arra a tizenkét esztendőre, amióta ezt a szent harcot fölvettem a kereszténység hegemóniájáért.
Nem veszik tán rossz néven ébredő bajtársaim, hogyha a történeti igazság kedvéért fölemlítem, hogy 1910-ben én adtam ki azt az "Ébresztőt", amelynek szavaira néhány ezer magyar ébredni kezdett. Kezdődött pedig az az "Ébresztő" imígyen: "Keservesen tapasztaljuk, hogy édes magyar hazánkból ma-holnap Zsidó ország lesz. A földbirtok zsidókézre jut, a magyarság a galíciai csordától kifosztva Amerikába vándorol, a keresztény iparosokat tönkreteszik, a kereskedelem teljesen a zsidóké, az újságokat zsidók írják és persze zsidó érdekek szerint bolondítják, rontják velük a magyar közönséget. Nem nyílt sisakkal harcolnak ellenünk, hanem mint afféle báránybőrbe bújt farkasok, a "felvilágosodás" meg a "szabadgondolat" jelszavai alatt csempészik be a szívekbe azokat a gazságokat, amiket a Talmudból szedegettek ki. Mert a mi ellenségeink háromnegyed része zsidó, a negyedik része pedig zsidóktól fenntartott, zsidóktól függő, zsidó uzsorásoktól lekötött alakokból áll. Tartozunk-e mi tovább tűrni ezt a szégyenletes állapotot? Van-e becsület, van-e józan ész bennünk, ha mi, akiké ez a föld, akiknek ősei vért és életet áldoztak e hazáért és megküzdöttek ezernyi ellenséggel, most egy maroknyi zsidó által hagyják lenyűgözni magukat? Nem! És ezerszer nem!... Keresztény magyar testvéreink! Vagy van bennünk önérzet, vagy nincs! Ha van csak egy szikrányi is még: akkor fegyverre mindenki! Itt az idő, most vagy soha! Csak a sehonnai gyávák maradnak el lomhán, tétlenül! Elmúltak az idők, amikor elég volt az ájtatos imádság: most meg kell fogni a kardot ifjúnak és öregnek egyaránt. Hogyha valakinek a háza ég, nem elég a harangot kongatni, hanem oltani is kell! A jó katona nem azt kérdi, hogy mennyi az ellenség, hanem hogy hol az ellenség? Hat hol van? Ott, ahol 1880 évvel ezelőtt volt, mert most is azoknak az unokái vicsorgatják ránk a fogaikat, akik Pilátus udvarán őrjöngve ordították: "Feszítsd meg; feszítsd meg őt!" Értsétek meg, keresztény testvéreink: szent vallásunk forog veszélyben. Nem méltó a keresztény névre, aki visszahúzódik e szent harctól!"
Azt hisszük, hogy kellett egy kis bátorság ahhoz, hogy valaki 1910-ben így merjen írni. Föl is zúdult rája az egész zsidó horda. Először a fővárosi nyomdákat terrorizálták, hogy senki ne merje tovább nyomni a Talmud füzeteit. A "Pátria" nyomda a 2. füzet kinyomása után ajánlott levélben értesített, hogy nem hajlandó tovább nyomni a művet, mert nem akar sajtópörbe keveredni. Azután vidéki nyomdákat kerestünk fel, míg végre Nagybányán, Dicsőszentmártonban és Szegeden sikerült a 12. ívet is kinyomatnunk. (A zsidók persze mindenütt a nyomunkban voltak.)
Természetes, hogy a zsidó lapok állandó tüzelés alatt tartottak bennünket. Az is természetes, hogy ebben az "Egyenlőség" meg a "Népszava", ez a két legszennyesebb lap volt a legszorgalmasabb. Az "Egyenlőség" elnevezett bennünket Talmud betyároknak s "megállapította" rólunk, hogy egy kukkot se tudunk héberül. Ez a zsidó hazugság mar nagyon régi, mert hiszen Eisenmengerre, Pawlikowskyra, Rohlingra ugyancsak azt hazudták a zsidók, hogy nem értik a Talmudot. Az "Egyenlőség" szerencsétlenségére azonban éppen akkortájt jelent meg Goldschmied Lázár lipcsei főrabbi héber-német szövegű Talmud Bibliája, amelyben a drasztikus részek. pompásan stimmeltek a mi fordításunkkal. Nosza rögtön lenyomattuk abból a zsidó kiadványból a pikánsabb részeket s hozzácsatoltuk a mi művünkhöz mindenki okulására. Az "Egyenlőség" azonban tovább is hazudott, mert hiszen "kenyere a csalás".
A "Népszava" 1910 február 12-én Prohászka püspök úrral együtt lehordott bennünket is. Becstelenségnek mondta a "gyűlölködés hirdetését, a hazugság prédikálását". (!)
Március 4-én az "Új Hírek" című rongylap "Keresztes seftelők" cím alatt vezércikket írt rólunk, elmondván, hogy mi kocsmaajtó fölé akasztjuk a keresztet cégérnek, megcsúfoljuk borravalóért és tetejébe azt hazudta, hogy "előkelő katolikus főpap" küldte el nekik szent megbotránkozással az előfizetési felhívásunkat.
Április 20-án a "Lévai Őrálló" című vidéki zsidó lapban ordította el magát egy "Dr. S. J." álnév mögé bújt handlé, egyszerűen a "Talmud hiénájának" nevezvén el a fordítót, aki a hazának tekintélyes (!) hazafias zsidó lakosságára a rágalom gyalázatos nyilait szórja, pedig meg sem érdemli, hogy a szent nyelven írt fóliánsokat a kezébe vegye".
Világos dolog, hogy "Pesti Futár" sem maradhatott el a csaholó bandából. Először afeletti nagy megbotránkozásának adott kifejezést, hogy "sem az ügyészség, sem a rendőrség nem vették még észre ezt az ocsmány munkát, egy bolond vagy részeg ember megkergült fantáziájának a gyümölcsét, amellyel a zsidó vallás szent (!) könyveiben pusztít".
Hát az ügyészség csakugyan észrevette. Meg is rendelt belőle egy példányt. De azután meg is mondták, hogy jó lesz eltüntetni az egészet, Én tehát 50 példányt eldugtam a házam padlásán s ebből adogattam a megrendelőknek a többit vidéken rejtettem el. Ezalatt jóakaróim egyre figyelmeztettek, hogy esténként ne járjak egyedül s hogy zsidó kocsmában vagy kávéházban ne igyak semmit, mert ismernek már mindenfelé.
A "Pesti Futár" másodszor is közölte előfizetési felhívásunkat s a "kongregációs főurakra" tolta rá ezt a "zsidók ijesztgetését". "Az Est" no persze szintén foglalkozott velünk.
A következő év szeptember 30-án megírta, hogy "versenyre kelünk a titkos szellemi kanálisok förtelmes piszkait terjesztő alakjaival". (Még ez a világ legpiszokabb lapja is mert erkölcsről prédikálni!)
Az "Egyenlőség" később megint kirohant ellenünk, mert sokan Goldschmied Lázér német kiadását odatartották Szabolcsi ben Schlesinger orra elé, a vén bócher azonban arra a sok disznóságra" egyszerűen azt mondta, hogy "mindez képes beszéd (1), amit a gojok beszegelt agya nem képes megérteni".
A "Világ" is volt szíves körlevelünket közölni s egyúttal rátámadt a néppártra, hogy mért támogat ilyen sötét vállalatot.
1913 december U-én Flesch Ármin mohácsi főrabbi "Az Újság"-ban "ezrek névében" nyílt levelet intézett Balogh Jenő, akkori igazságügyminiszterhez, hogy a készülő sajtótörvényben gondoskodjék arról, hogy a Talmud fordításához hasonló könyvek ne jelenhessenek meg. (Szegény balga!)
Akkoriban már csak 220 példány volt a régi kiadásból s ezeket Flesch Ármin nyílt levelére mind elkapkodták.
1919-ben a kommün után újból ki akartam adni a művet, de akkor meg a zsidók az oláh cenzúrát vesztegették meg, s ez mindjárt a 2. füzetet letiltotta.
Nemcsak lapjaikban lázítottak a zsidók ellenünk, hanem fenyegető és gyalázkodó levelekkel is állandóan kedveskedtek. Sok ilyen levelet kaptam. Némelyik aláírással is jött, így például a "Mayer Ferdinánd és Fia utóda" cég Szegedről 1912 június 8-án azt írta, hogy "akinek ilyen irányú kenyérkeresete van, annak elvégre konveniálhat a dolog, de mi nem tartjuk becsületes dolognak; nekünk igazi hazafiaknak, kiknek nem megélhetési forrása a zsidók becsmérlése, ilyenekkel nem való foglalkozunk". (Ezt a dicső firmát le is szidtuk alaposan.) «
Minden szerénytelenség nélkül elmondhatjuk tehát, hogy ennyi üldözés árán csakugyan rászolgáltunk minden öntudatos keresztény támogatására. Mi azonban nem áldozatot kérünk, nem jutalmakra pályázunk, hanem csak azt kérjük, hogy tegye meg mindenki a kötelességét velünk szemben a lelkiismerete szerint, ahogy a zsidók megtennék kötelességüket, hogyha az ő érdekükben küzdöttünk volna ennyit.
Ezt a felvilágosító munkát, amit a Talmuddal elkezdtünk, folytatni akarjuk. Most mindjárt kiadjuk az 1911-ben hirdetett
ZSIDÓ-VESZEDELEM
című könyvet, a következő tartalommal:
1. Sulchan aruch (terített asztal) a zsidók morálisa.
2. A tiszaeszlári és egyéb rituális gyilkosságok története hiteles adatokkal megvilágítva.
3. Josephus Flavius: A zsidó háború története (kivonatban).
4. A nyolcvanas évek antiszemita versei.
Ennek a könyvnek az érdekességéről nagyon sokat lehetne írni, azonban a fenti címekből eleget érthet minden okos ember. A könyv terjedelme 96 oldal lesz, az ára csak 150 korona. Azért adjuk ilyen olcsón, mert számítunk arra, hogy akik a Talmudot elolvasták, mindnyájan meg fogják venni a Zsidó veszedelmet is. Ne késlekedjék tehát senki, hanem mutassa meg, hogy áldozatkész, kötelességtudó keresztény és szíveskedjék ezt az új könyvet mielőbb megrendelni. Ne hagyjon el bennünket e szent vállalkozásunkban senki sem!
Végezetül pedig hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak az igazán keresztény lapoknak, amelyek könyvünket hirdetni merték. Ideiktatjuk e bátor lapokat, hogy amíg ezt a könyvet valahol a kezükbe veszik a keresztények, hadd olvassák el mindig e derék lapok neveit:
Magyarság, Nemzeti Újság, Szózat, Új Lap, Új Nemzedék, Abony és Vidéke, Dombóvári Hírlap, Egri Népújság, Egyetértés (Debrecen), Esztergom, Fejér megyei Napló, Győri Hírlap, Hajdúföld (Debrecen), Híradó (Tata), Kőrösvidék (Békéscsaba), Kőszeg és Vidéke, Nagykőrös és Vidéke, Nyírvidék (Nyíregyháza), Pécsi Est, Somogyi Újság (Kaposvár), Soproni Hírlap, Sopron vármegye, Szarvasi Újság, Tiszántúli Hírlap (Debrecen), Vasvármegye (Szombathely), Veszprémi Hírlap. Zalamegyei Újság (Zalaegerszeg.)
Ezeket a lapokat pártolja minden igaz keresztény magyar ember!
|