ÖTÖDIK RÉSZ
Kolosszális csodák
és egyéb hülyeségek.

Nincs olyan könyv a világon, amelyben több badarság, több hihetetlen ostobaság volna, mint a "szent" Talmudban. Báró Manx kalandjai eltörpülnek a Talmud hazugságai mellett Ilyeneket még a bolondoktól sem lehet hallani és még az óvodásgyerekekkel is bajos volna elhitetni. Itt adjuk ezt a kis gyűjteményt a "gojok" épülésére.
"Mikor Eleázár rabbi beteg volt, elment hozza Jochanan rabbi s látva, hogy Eleázár egy sötét házban fekszik, feltolta saját karján a ruháját s ezáltal fényesség áradt szét. (Berakhoth 5b.)
"Aba Benjámin mondá: Ha a szemnek az a hatalma, volna, hogy mindent meglásson, akkor egy teremtmény sem tudna megállni a kísértetektől.
Abajja rabbi mondá: Számosabban vannak azok, mint mi s úgy vesznek körül bennünket, mint a barázdák az ágyakat.
Chona mondá: A fölolvasásoknál való tolongás tőlük ered; hogy a térdek elfáradnak, ez is tőlük származik; hogy a rabbik ruhája elkopik, ezt is ők okozzák; hogy a lábaik inognak, ez is azoknak tulajdonítható. Ha valaki kísértetekről tudomást akar szerezni, vegyen megszitált hamut és szórja az ágya köré; reggel aztán olyan lábnyomokat fog észrevenni, mint egy kakasé. Aki látni akarja őket, vegye egy elsőszülött macskától származó fekete elsőszülött macskának a buroklepényét (placenta, Nachgeburt), égesse el tűzben, morzsolja szét és hintsen abból valamit a szemébe; akkor látni fogja őket. Azután öntse azt a lepényport egy vascsőbe és pecsételje le vaskarikával, különben ellophatnának a szellemek valamit belőle; de a száját is le kell a csőnek zárni, hogy az ember meg ne sérüljön. Bebaj rabbi így cselekedett és mégis megsérült. A rabbik aztán imádkoztak érette és meggyógyult".
"Zeeraj rabbi a gazdasszonyának pénzt adott át' megőrzés végett; mire azonban az iskolából visszatért, az asszony meghalt. Ekkor kiment a sírjához és így szólt hozzá: Hol van a pénz? A halott így felelt: Menj, nyúlj be ott és ott a küszöb alá, ott találod; azután mondd meg anyámnak, hogy küldje el a fésűmet meg a pirosító pasztámat, azzal, aki holnap idejön (mint halott. U. o. 18b.)
"Jizchak rabbi mondá: A féreg a megholtnak testében olyan fájdalmat okoz, mint a tű egy élőnek a testében. Történt egyszer, hogy egy jámbor ember-az újév előestéjén egy szegénynek egy dínárt adott, amiért a felesége veszekedett vele. Ő ezért elment hazulról s a temetőben hált. Ott hallott két szellemet egymással mulatni. Egyik így szólt a másikhoz: Barátom, gyere kóboroljuk be a világot s hallgatózzunk a függöny mögött, hogy miféle csapások jönnek a világra. A másik így szólt: Én nem mehetek, Mert egy gyékénybe vagyok begöngyölve. Hanem menj te és majd mondd el, amit hallasz. Az elment, kóborolt és visszajött. Akkor emez felkiáltott: Pajtás, mit hallottál a függöny mögül? Ezt hallottam: mindent, amit az első tavaszi esőkor vetni fognak, elver a jég. Ekkor az a jámbor ember hazament a temetőből és csak a második tavaszi esőkor (egy héttel utóbb) kezdett vetni. A következő évben ugyanígy tudta meg a szellemektől, hogy a rozsda fogja a vetést elpusztítani.
"Semuél atyjánál az árvák pénzét tartották. Amikor meghalt, Semuél nem volt jelen s ezért rajta ragadt a név: az árvapénz pocséklónak fia. Ekkor ő kiment a temetőbe s így szólt a halotthoz: Abbát keresem. Itten sok Abba van, felelték a halottak. Én Abbát keresem az Abba fiát, Semuel atyját; hol van ő? Azok így feleltek: ő fölment a mennyei kollégiumba. E közben megpillantotta Semuel egy elhalt barátját, Lévit, a halottak körén kívül ülni s így szólította meg: Miért ülsz te ott kívül? Amaz így felelt: Az határoztatott felőlem, hogy annyi ideig, amennyi éven át az Aphes rabbi kollégiumát nem látogattam. nem eresztenék be a mennyei kollégiumba. Ezalatt megérkezett a Semuel apja és kijelentette, hogy a pénz a malomkő serpenyőjében fekszik" (U. o. 18b.)
"Egyszer Mar rabbi Harabotb völgyében járt és víz után sóvárgott. Ekkor csoda történt véle: egy forrás támadt, hogy legyen miből innia, Egy más alkalommal Mechorua környékén járt s egy veszett teve támadta meg; ekkor meg egy fal nyílt meg előtte, amely őt befogadta". (U. o. 54a.)
"Egyszer meghalt valakinek a felesége s egy szopós gyereket hagyott hátra. Az özvegy férj azonban szegény volt s nem tudott dajkát fogadni. Ekkor csoda történt: megnyílt a két mellbimbója, mint az asszonyoké s ő maga szoptatta a gyermekét". (Sabbath 53b.)
"Egyszer egy gonosz kormány üldözést indított az izraeliták ellen és azoknak, akiknek tephillin volt a fejükön, átfúrták a koponyáját. Elisa mégis föltette a tephillint és úgy ment ki az utcára. Észrevette egy poroszló, űzőbe vette és elfogta. Elisa ekkor lekapta a tephillint s az valóságos galambszárnyakká változott. (Sabbath 130a. Ezt a históriát még egyszer elmondják.)

Az Erubin 43b. lapján olvassuk, hogy Gamliél rabbinak olyan messzelátója volt, hogy azzal szárazon is, vizen is kétezer rőfnyire látott.
A Pesachim 57b. lapján pedig azt olvassuk Jochananról, hogy 300 borjút evett meg és 300 hordó bort ivott meg egyszerre s azután még konfekt gyanánt 40 fiatal galambot fogyasztott el.
A 111b. lapon olvassuk, hogy azok a kísértetek, amelyek a kaporna bokorban tartózkodnak, szellemeknek hivatnak; amelyek a berkenyefánál tartózkodnak, azok a démonok, amelyek pedig a tetőkön tartózkodnak, azok szikráknak hivatnak! Miféle szempontból van ennek jelentősége? Hogyha amulettet kell írni. Egyszer egy tanítvány két kaporna bokor közé ment, hogy a szükségét elvégezze s hallotta, amint egy női szellem ő reá ugrott s ő ijedten szaladt el onnan; a női szellem tovább akarta őt üldözni, de beleakadt egy pálmába és megpukkadt. Egyszer egy városi hivatalnok egy berkenyefa mellett ment el a város közelében s egyszerre 60 démon vette körül s komoly veszedelemben forgott. Ekkor egy tanítványhoz ment, aki még nem tudta, hogy a berkenyefa mellett hatvan démon tartózkodik és csak egy démon ellen írt neki amulettet. Erre azután hallotta, amint azok a démonok táncot lejtettek. Kétféle kóbor kísértet van: délelőttiek és délutániak. A délelőttiek mérges kóbor szellemeknek hivatnak, lisztpépes korsóban laknak és a kanalat keverik; a délutániak a rabló kóbor szellemek, akik a szarvasmarha szarvai között laknak és szita módjára forognak; különösen az árnyékszék árnyékában találhatók.
A Joma 20. lapján olvassuk: "Mit szokott Gabini, a kikiáltó mondani? Induljunk, papok, a szolgálatotokra! Az ő hangja három mérföldnyire hallatszott el. Amikor a főpap azt kiáltotta: "Adonáj!" (Uram!) az ő hangját még Jerikóban is meghallották, pedig Jerikó 10 mérföldnyire vala Jeruzsálemtől! Ez azon az engesztelőnapon és azon az éjen történt. Levi rabbi mondja: Miért nem hallatszik az ember hangja nappal olyan jól, mint éjjel? Mert nappal a Nap az égboltozathoz dörzsölődik, s és olyan hangot, ad, mint amikor az ács cédrusfát fűrészel. Ezért látszik por a napsugárban".
"Jehuda rabbi mondja: Midőn az izraeliták a templomban összegyűltek, egészen össze voltak préselve. Mikor azonban leborultak, a föld kinyújtózkodott alattuk és tágas terük lett. A leboruláskor mindegyik egy rőfnyi helyet foglalt el és 11 rőfnyire nyújtózkodtak ki a Szentek Szentje mögött. (U. o. 21a.)
A Joma 77a. lapján olvassuk, hogy az Úr így szóla Mihály arkangyalhoz: Mihály, a te néped megromlott! Mihály így felelt: Gyönyörködjél közöttük a jókban! Az Úr erre így szólt: Elégetem őket valamennyiüket. Azután így szólt a gyolcsruhás férfiúhoz: Menj a kerék közé a kerubok alá; végy egy marék szenet a kerubok kezéből és dobd a városra! Erre jegyzi meg Chana rabbi: Ha az a szén részben le nem hűlt volna, amikor a kerub kezéből Gábriel kezébe került, akkor egyetlen zsidó se maradt volna meg.
A Talmud többi könyveiben még a következő csodákat" találjuk:
Taanith (böjtnap): 8a. lap. Ami rabbi mondja: Ha olyan korban élsz, amelyben a nap vörös, mint a réz, mert sem eső, sem harmat nem esik: tudd meg, hogy ennek az az oka, hogy nincsenek susogva imádkozók. Mit kell olyankor csinálni? El kell menni olyanhoz, aki a susogva imádkozást érti. Hát ha az elsusogta az imádságot és nem hallgattatott meg, mit kell akkor tenni? Akkor menjen el az ember a kor jámborához, s az imádkozzék sokat érette.
Ha két írástudó van egy varosban, s ezek nem értenek egyet a Halachában, akkor kihívják az ég haragját a világra.
8b. lap. Semuél rabbi idejében éhség és pestis pusztított Ekkor így szóltak ő hozzá: Mit csináljunk most? Két szerencsétlenségért siránkozni: ez nem megy; siránkozzunk csak a pestis miatt, s az éhséget majd elviseljük. Semuél rabbi erre így szólt; Inkább az éhség miatt siránkozzunk, mert, ha az Úr ennivalót ad, azt bizonyára az élőknek (értsd: nem a pestis halottainak) fogja adni.
9b. lap. Ula egyszer Babylonba érkezett és ott esőfelhőket látott. Erre így szólt: Rakjátok el a holmitokat, mert nemsokára nagy eső jön. De, mikor semminő eső sem jött, így szólt: Amint ti, babyloniak, hazudtok, úgy hazudnak a felhőitek is.
Eliézer rabbi mondja: Az egész világ az Óceán vizéből iszik, amely a felhőkben lesz édessé; ebből az következik, hogy a felhők megkeményednek és fölmennek az égbe s mint egy tömlő, fölnyitják a szájukat és magukba szedik az esővizet.
19a. lap. Egyszer fölkeresték Choni rabbit, a "körrajzolót" s így szóltak hozzá: Imádkozzál érettünk, hogy essen. az eső! Ő így felelt: Menjetek és hozzátok be a húsvéti áldozatokhoz való kemencéket, hogy majd az esőben szót ne málljanak. Azután imádkozott, de az eső nem esett. Mit cselekedett erre? Egy kört rajzolt, beleállt és így szólt: Világ Ural A te gyermekeid felém fordították arcukat, mert én nálad mint egy házibarát vagyok; én pedig megesküszöm a te nagy nevedre, hogy ki nem mozdulok innen előbb, míg te meg nem könyörülsz a gyermekeiden. Erre elkezdett az eső csepegni. Most ő így szólt: Nem ilyen esőért kértelek én téged, hanem olyanért, amitől a kutak, árkok, vermek is megteljenek. Erre erősen kezdett az eső esni. Most ismét így szólt: Nem ilyen esőért kértelek én téged, hanem egy jó, áldott. jótékony esőért. Erre elkezdett az eső rendesen esni, úgy hogy az izraeliták Jeruzsálemből a templom-hegyre menekültek. Hordónagyságú csöppek estek.
Egyszer az izraeliták felvonultak az ünnepre Jeruzsálembe s nem vala nekik ivóvizük. Ekkor Nikodemus elment egy úrhoz s így szólt hozzá: Kölcsönözz nekem tizenkét vízforrást az ünnepi zarándokok számára s én adok majd neked tizenkét vízforrást és, ha azt nem adom, akkor .adok tizenkét ezüst-talentumot; és egy bizonyos időt mondott neki. Mikor ez az idő eljött s az eső még nem esett, akkor az az úr reggel elküldött Nikodémushoz s ezt üzente neki: Vagy a vizet, vagy a pénzt küldd el nekem, amit nekem kapnom kell. Nikodémus azonban ezt üzente vissza: Még nem múlt el egészen a nap, amelyet meghatároztunk. Dél felé megint odaküldött az az úr hozzá, Nikodémus ismét visszaüzent: Még mindig van hátra a napból. Erre az az úr elkezdte Nikodémust csúfolni, mondván: Egész esztendőben nem esett az eső, éppen most esne? Azután vígan elment a fürdőbe. Ezalatt Nikodémus szomorúan a templomba indult, beburkolta magát S elkezdett imádkozni, mondván: Világ Ura! Nyilvánvaló és ismeretes előtted, hogy ezt én az ünnepi zarándokok kedvéért tettem. Ekkor az ég azonnal felhőkbe borult s annyi eső esett, hogy a tizenkét forrás megtelt s még ki is ömlött. Mikor az az úr kijött a fürdőből, Nikodémus kijött a templomból s amint találkoztak, Nikodémus így szólt hozzá: Te neked most pénzt kell adnod a fölösleges vízért. Az pedig így felelt: Én ugyan tudom, hogy a Szent a te kedvedért rázta meg a világot, de nekem jogom van a pénzt követelni tőled, mert az eső már a naplemente után esett. Erre Nikodemus visszament a templomba, beburkolta magát, elkezdett imádkozni, s azonnal eloszlottak a felhők s újra kisütött a nap. A rabbik mondják: Három ember kedvéért áldozott le később a nap: Mosch, Jehosua és Nikodemus ben Gorjon kedvéért.
21b. lap. Egyszer az izraeliták ajándékot akartak küldeni a császárunk a elküldtek Nachum által, aki már csodát is élt, egy láda drágakövet és gyöngyöt. Útrakelt tehát s utazás közben este betért egy szállodába. Ott azonban betörtek hozzá, elvették tőle a ládát és megtöltötték földdel. Mikor azután a császár elé járult s fölnyitotta a ládát, a császár le akarta öletni mindazokat, akik a ládát küldtek, mondván: Ti ki akartok engem gúnyolni! Ekkor megjelent Elijahu (Illés próféta) egy zsidó képében s így szólt: Ez a föld talán Ábrahám atyánk földjéből való, mert, mikor ő a port a levegőbe szórta, az a por kardokká és nyilakká változott. Ekkor próbát tettek azzal a földdel egy tartományban, amelyet eddig nem tudtak meghódítani és most csakugyan meghódították azzal a földdel. Ekkor bevitték Nachumot a kincstárba s megtöltvén a ládáját drágakővel és gyönggyel, nagy tisztelettel elbocsátották. Mikor pedig ismét betért abba a szállodába, ezt kérdezték tőle: Mit vittél magaddal. hogy ekkora tiszteletben részesültél? - Azt, amit tőletek kaptam. - Erre ők is földet vittek a császárhoz, mondván: Az a föld, amit Nachum hozott ide, mi tőlünk való. Megvizsgálták tehát ezt a földet is, de, midőn tapasztalták hogy mit sem ér, megölték azokat az embereket.
38a. lap. Abba, aki fürdős és érvágó volt, minden nap kapott üdvözletet a mennyei kollégiumból, Abajje pedig minden péntek este, Raba az engesztelő-nap előestéjén.
22a. lap. Beroka rabbi a Be-Lapath utcában lakott s Elijahu (Illés próféta) ott szokta őt meglátogatni. Egy alkalommal megkérdezte Elijahut: Van-e a piacon egy ember, aki A jövendő élet fia lenne? Nincs! - felelé Elijahu. Mialatt azonban beszélgettek, meglátott egy embert, aki fekete szandált viselt s a ruhája nem volt égszínkék szőrszálakkal díszítve.(Hogy az idegenek nem vehették észre, hogy zsidó.) Ez a jövendő élet fia! - mondá a próféta. Beroka utána futott és megkérdezte: Mi a te mesterséged? Most megyek s holnap megint jövök, - felelé amaz. Másnap megint megkérdezte: Mi a te mesterséged? Én vagyok a börtönőrmester s bezárom a férfiakat is külön, meg a nőket is külön és közéjük teszem az ágyamat, hogy semmi se történjék. Később még két férfi ment arra, s Illés ismét azt mondá: Ezek is a jövendő élet gyermekei. Mi a ti mesterségetek? - kérdé Beroka. Mi bohócok vagyunk, felelék azok.

A vadállatok miatt csak akkor szabad lármázni, ha azok föl vannak dühödve. Mit nevez az ember dühösnek. Ha az az állat megölt két embert és egyet falt föl közülük, akkor fel van dühödve, de, ha mind a kettőt fölfalta, akkor nincs feldühödve. Ebben nincs semmi ellentmondás, mondják a rabbik.
Ula beszéli: Egyszer a farkasok két gyermeket faltak föl és a székelés utján (a végbélen) megint kiadták. Ebből kifolyólag azt a kérdést adták föl a bölcseknek, hogy az az ürülék éppoly tisztátalan-e, mint egy holttetem. A bölcsek kijelentették, hogy a hús tiszta benne, de a csontok tisztátalanok.
23a. lap. Simon idejében történt, hogy az eső csak minden szerda és szombat éjjel (Ezeken az éjjeleken szoktak a Démonok kóborolni s az emberek nem mernek Agrath Machlath leánya miatt kimenni. lásd Pesachim 112. lap.) esett, s mégis, olyan nagyok lettek a zabszemek, mint egy vese s az árpa, mint az olajbogyó, a lencse meg, mint egy arany-dénár. Egy mintát el is tettek belőle.
Egyszer Choni rabbi ment az úton s látta, hogy egy ember szentjánoskenyérfát ültet. Megkérdezte tőle. Hány év múlva fog ez a fa gyümölcsözni? - Hetven év múlva, felelte amaz. - Biztos vagy abban, hogy megéred azt a hetven évet? - Én is találtam már szentjánoskenyér-fákat a világon, amelyeket szüleim ültettek számomra, hát én is ültétek a gyerekeimnek. Ekkor leült Choni, kenyeret tört és most rájött az álom, s aludt hetven évig. Egy nagy szikla befödte őt s eltakarta az emberek szemei elől. Mikor fölébredt, látta, hogy az az ember gyümölcsöt szed arról a fáról. Megszólította tehát: Te vagy az, aki ezt a fát ültette? - Nem, én annak az unokája vagyok. - Aztán látta Choni, hogy az ő nőstény-szamara azóta egy egész nyájat ellett. Erre haza-ment és megkérdezte: Él meg Choninak, a "körrajzolónak" (lásd fentebb a 19. lapon) a fia? - A fia nem él már, de az unokája még él. Erre így szólt: Én vagyok Choni, a "körrajzoló". De az emberek nem hitték el neki. Erre elment az iskolába, elkezdett ott magyarázni s hallotta, amint a tanítványok mondották: Ez a tanítás nekünk olyan világos, mint aminő Chonié, a "körrajzolóé" volt. Erre így szólt: Én vagyok az. De azok sem hitték el neki s nem mutattak iránta tiszteletet. Erre elbúsulta magát és meghalt. Abba Chilkija volt Choninak az unokája. Ha a világnak esőre volt szüksége, akkor a rabbik őneki szoktak üzenni, hogy imádkozzék esőért. Egy alkalommal azonban a rabbik elől kiment a mezőre, azután fát szedett, hazament, megvacsorált, fölment a háztetőre és csak azután állt a rabbikkal szóba s le is kérte az esőt.
23b. lap. Chanan, az "elrejtőző" a fent említett Choni leányának a fia volt. Ha esőre volt szüksége, akkor a rabbik ő hozzá küldték az iskolás gyerekeket, akik megragadták a ruháját s így kiabáltak: Atyánk! Atyánk! Adj nekünk esőt! - Miért hívták ezt a Chanan "elrejtőzőnek"? Azért, mert mikor esőért imádkozott, az árnyékszékbe szokott elrejtőzni.
Mani rabbi ezekkel a szavakkal szokott Jizchai rabbihoz menni: Az én apósom házának gazdagjai bosszantanak engem. Ez így szólt: Hát legyenek szegényekké. És azok elszegényedtek. Máskor ismét így panaszkodott: ők szorongatnak engem. A rabbi most így felelt: Hát legyenek gazdagok. S azok újból meggazdagodtak. Egyszer meg ezt mondta: Az én feleségem nem tetszik nekem. - Hogy hívják? - Hanna (Anna.) - Hát legyen Hanna szép. És Hanna megszépült. De nemsokára megint panaszkodott; Veszekszik az asszony velem. - Hát akkor legyen megint csúnya. És Hanna megcsúnyult. Más alkalommal két tanítvány kérte őt: Imádkozzék az Úr érettünk, hogy bölcsek legyünk. Ő azonban így felelt: Egyszer bírtam a hatalmat, de elküldtem.
24a. lap. Egyszer napszámosok dolgoztak José rabbi földjén, s az idő későre járt és nem volt kenyerük. Ekkor így szóltak az ő fiához: Éhesek vagyunk. Egy fügefa állott s a fiú így szólt ahhoz:
Fügefa, fügefa, adj gyümölcsöt, hogy atyám munkásainak legyen ennivalójuk. A fügefa erre gyümölcsöt termett s a munkások ettek. E közben megjött az apja és így szólt: Te fárasztottad a Teremtődet, hogy a fügefa idő előtt megteremje a gyümölcsét, halj meg tehát te is idő előtt! És meg is történt. - Volt e rabbinak egy szép leánya s egyszer észrevette, hogy valaki betörte a kertkerítést, hogy a leányt láthassa. Megszólította az illetőt: Mi akar ez lenni? Rabbi, felelt az, ha már nem vagyok arra méltó, hogy feleségül vehessem, hát arra se legyek méltó, hogy egyszer láthassam? Erre a rabbi így szólt a leányhoz: Leányom, te szívfájdalmakat okozol az embereknek; térj vissza poraidba, hogy az embereknek ne kelljen éretted szenvedniük. És úgy is történt. Ha a rabbi nőstény-szamarát egy napra bérbe adta, akkor este föltették a napibért a szamár hátára s az hazavitte az istállóba. Ha az összeg több vagy kevesebb volt, akkor a szamár el nem mozdult a helyéből. Egyik nap rajtafelejtette valaki a hátán a szandálját s a szamár addig el nem indult, míg azt a pár szandált le nem vették a hátáról.
Eleázár rabbi egyszer egy zuz (sou) ára búzát vett és beszórta a gabonatartóba. Mikor aztán a felesége kinyitotta a gabonatartó ajtaját, látta, hogy az egészen tele van.
24b. lap. Jehuda rabbi látta egyszer, hogy két ember kenyérrel dobálja egymást és így szólt: Úgy látszik, bőség van a világon. Fölemelte tekintetét és éhínség támadt. A rabbik ekkor ezt kérdezték Kahana rabbitól: Hallottuk, hogy az Úr bejáratos Jehuda rabbinál, eszközölje ki tehát, hogy ő azon a kapun jöjjön ki, amelyik az országútra nyílik. Ki is eszközölte és amint Jehuda rabbi az útra kiment. nagy népcsődületet látott. Mi történik itt? - kérdé. - Egy kosár datolyáért veszekszenek, amit most ad el valaki. -Úgy látszik, éhínség van a világon. Ezután így szólt a szolgájához: Húzd le a, szandáljaimat! - A szolga lehúzta az egyik szandálját s ettől megeredt az eső. Mikor azonban azt parancsolta, hogy a szolga a másik szandált is húzza le, megjelent Elijahu (Illés próféta) és így szólt: A Szent ezt mondta: Mihelyt a másik szandált lehúzod, ő szétrombolja a világot.
Mari rabbi mondá: A Pappa folyó partján álltam és olyan angyalokat láttam, akik kormányosok képében homokot hordtak, hogy azzal a hajót megtöltsék s abból a homokból finom mész lett. Ő azonban odakiáltott: Ne vegyétek, mert itt valami csoda van! Másnap reggel búzával megtöltött ládák érkeztek Parsinából.
Chanina rabbi utazott s elérte az eső. így szólt tehát: Világ Ura! Az egész világ kényelemben van, csak Chanina van szükségben. Erre az eső megszűnt. Amikor hazaért, megint így szólt: Világ Ura! Az. egész világ kényelemben él, csak Chanina van szükségben. Erre újból megeredt az eső.
Papa rabbi böjtöt rendelt, de nem jött eső. Erre elkedvetlenedett, lenyelt egy tányér gerstlit, megint imádkozott, de nem jött eső. Ekkor Nachman rabbi így szólt hozzá: Nyeltél volna le még egy tányér gerstlit, akkor lett volna eső. Ez fölbátorította őt, úgy, hogy azután lett is eső. Jehuda rabbi mondá: Mindennap így szól egy visszhang: Az egész világ az én fiam, Chanina végett tápláltatik és az én Chanina fiam megelégszik egy kosár szentjánoskenyérrel egyik péntek estétől a másikig. Az ő felesége péntek este be szokta fűteni a kemencét és (szegénysége miatt) szégyenből beledobott valamit, hogy füst legyen. Volt neki egy gonosz szomszédasszonya, aki így szólt: Mi itt eszünk, neki meg nincs semmije, mire jó hát ezt Odament és kopogott az ajtón. Chanina felesége szégyellte magát és bement a szobába. Azonban egy csoda történt, mert amint a szomszédasszony belenézett a kemencébe, az tele volt kenyérrel, kaláccsal, Chanina felesége szokva volt a csodákhoz;
2l5a. lap. Egyszer így szólt Chaninához a felesége;
Meddig fogunk még mérgelődni? Kérd az Istent. hogy adjon nekünk valamit. Chanina imádkozott s egyszer csak megjelent neki egy kéz amely egy arany-asztallábat nyújtott neki. Azután a felesége álmot látott: az igazak háromlábú arany-asztalnál ültek, míg Chanina egy kétlábú asztalnál ült. Chanina tehát ismét imádkozott s az arany-asztalláb elvétetett tőle.- Egy pénteken látta, hogy a leánya szomorkodik. Megkérdezte' tehát: Mért vagy olyan szomorú? - Fölcseréltem az olajos-edényt az ecetes edénnyel s ebből töltöttem meg véletlenül a szombati mécset. A rabbik azt tanítják, hogy ez az ecetes-mécses égett egészen a szombat esti áldásig. Chaninának ökrei is voltak. Egyszer így szóltak neki: A te ökreid károkat okoznak nekünk. - Hát ha károkat okoznak, akkor falják fel őket a medvék, ha pedig nem, akkor mindegyikük egy medvét hozzon haza a szarvai között. Este csakugyan mindegyik ökör úgy jött haza, egy medvével a szarvai között.
Eleázár rabbi szorult helyzetben volt, úgy, hogy egyszer, amikor eret vágatott, nem tudott utána mást enni, csak fokhagymát, amit a szájába dugott. Elgyöngült és elaludt, Mikor azután a rabbik hozzá jöttek látogatóba, látták, hogy álmában sír és nevet s egy fénysugár tör elő a homlokából. Mikor fölébredt, megkérdezték a rabbik: Miért sírtál meg nevettél? - A Szent ült itt mellettem s én megkérdeztem, hogy meddig kell még nekem ezen a világon kínlódnom. Eleázár fiam, jó lesz, ha én a világot megfordítom, akkor talán szerencsésebb órában fogsz születni. Melyik idő hosszabb, kérdém én, amit már leéltem, vagy, amit még élni fogok. - Az az idő, amit már leéltél. - Ha úgy van a dolog, akkor nem kívánom, hogy te a világot megfordítsd. - Akkor hát azért, hogy így beszéltél, a jövendő életben tizenhárom tiszta balzsamos folyót adok neked, akkorákat, mint az Euphrat és a Tigris, amikben aztán gyönyörködhetsz. - Ez az egész, egyéb semmit - kérdém én. - Hát a társadnak mit adjak? - Szeretném azoknak az osztályrészét, akik semmit se kapnak. - Erre az Úr egy fricskát adott a homlokomra, mondván: Eleázár fiam, én megnyilazlak téged.
Chana rabbi böjtöt rendelt el, de eső nem jött. Végre tehát így szólt: Te ég, te ég, takard be az arcodat! Az ég azonban nem takarta be. Erre ő így szólt: Ni, minő szemtelen. az ég! Erre aztán megeredt az eső.
25b. lap. Rabba mondá: Én láttam Ridja angyalt (aki az eső fölé van rendelve). Hasonlított egy borjúhoz, a körmei egyenesek voltak s ő a felső és az alsó vizek között állott. Egyiknek azt mondta: Gyűjtsd össze vizeidet! A másiknak meg: Bocsásd ki vizeidet! Mert így és így cselekedett velem. - Azért mégis bocsáss meg neki, mert ő olyan nagy ember a Tórában. - A ti kedvetekért megbocsátok neki, de máskor ne csináljon ilyet!
28b. lap. A rabbik tanítják: Mikor a templom először leromboltatott, a fiatal papok seregestül gyűltek össze, kezükben a szentély tányérjaival s fölmentek a szentély tetejére és így kiáltottak: Világ Ura! ha mi nem vagyunk méltók, hogy sáfárjaid legyünk, hát átadjuk neked a tányérokat. S ezzel az ég fölé hajítottak a tányérokat. Ekkor egy kéz jelent meg s elkapta a tányérokat, mire a papok beleugrottak a tűzbe.
Megillah (Eszter könyve): 7b. lap. Purim ünnepén annyit kell innia az embernek, hogy Haman átkozódása és Mordechaj hálaadása között ne tudjon semmi különbséget tenni. Babba és Zera rabbik együtt tartották a Purim ünnepi lakomát és berúgtak. Ekkor Babba agyonütötte Zerát. Másnap azonban irgalomért könyörgött és feltámasztotta őt. (ugyanez áll a Sanhedrin 65b. lapján.)
Moéd-Katan (félünnep): 17a. lap. Egyszer egy kutya megette a rabbik cipőit, és nem tudta meg senki; azt hitték, hogy ellopta valaki ,és egy tolvajt száműztek is. Ekkor tűz tört elő a kutya farkából és megemésztette, a tolvajt
25a. lap. Mikor Hona rabbi meghalt, Abba rabbi így beszélt róla: A mi mesterünk méltó volt arra, hogy az Istenség rajta nyugodjék, csak Babylon bűne akadályozta ezt. Nachman (vagy Chanan) rabbi erre Ezekiel próféta 1. fejezetének szavait vetette ellen, amelyek szerint az Úr igéi a kaldeusok földjén intéztettek a prófétához. Erre az atyja rácsapott a szandáljával s így szólt: Nem megmondtam neked, hogy ne alkalmatlankodjál az egész világnak! Végre Chija rabbi így szólt: Én fogom őt a sírba vinni, én végeztem vele 18 éven át az egész Talmudot, nekem sohasem volt pollúcióm, továbbá én szolgáltam őt ki s ismerem minden cselekedetét. Mikor pedig a sírba bevitte, Jehuda jobbra és Chizkija balra feküdt atyjától, Chija rabbitól. Ekkor Jehuda így szólt Chizkijához: Kelj föl a helyedről, mert nem illik feküdni, mikor Hona rabbi kint áll. Mikor pedig Chizkija fölállt, egy tűzoszlop emelkedett föl vele és, amint ezt Chaga rabbi meglátta, nagyon megijedt.
Mikor Hona és Hammuna rabbik lelke elköltözött, temetésükkel egy hídhoz értek, s ott a szamarak megálltak. Ekkor egy arab (tajita) azt kérdezte, hogy mit jelent ez? Azt felelték neki, hogy a törvénytudók egymás iránti tiszteletüknek adnak kifejezést; az egyik azt mondta: Mester, menj te előre! Az arab pedig így felelt: Az én ítéletem szerint Rabba rabbi menjen előre. Erre Rabba szamara elindult, de az arabnak legott kiestek a záp- és szemfogai. Ekkor így szólt egy tanítvány: Egy tisztes sarjadék jött Babilonból, a háború könyvét hozván magával; a pelikán és majom. találkozott, hogy a pusztulást és szerencsétlenséget együtt lássák, amely Sinearból jött.
Mikor Abahu rabbi meghalt, az oszlopok könnyeket hullattak, Jósé rabbi halálakor Sepphoris csatornáiból vér ömlött, Jákób rabbi halálakor nappal felragyogtak a csillagok, Chija rabbi halálakor tüzes kövek estek az égből, Menachem rabbi halálakor a szobrok laposakká lettek, hogy lemezekként leheteti őket felhasználni, Tanchum rabbi halálakor a meghalt királyok szobrai összetörtek, Elisib rabbi halálakor 70 betörés történt Nehardeában, Hadmmuna rabbi halálakor jégdarabok esetek az égből, Rabba és Rab Jósé halálakor az Euphrat és Tigris hidjai megcsókolták egymást, Mesarsaja rabbi halálakor a datolyapálmák töviseket termettek. Mikor Meir rabbi meg Jochanan rabbi meghalt, füst szállt fel Acher sírjából. Halála után a leánya Rabbihoz fordult élelemért, kérvén, hogy tekintsen atyja Tóratudományára s ne a cselekedeteire. A leány e szavaira tűz szállott alá és körülnyaldosta a padot, amelyen Rabbi ült.
Hagigah (ünnepi áldozat): 4a. lap. Mikor Jósé rabbi a Példabeszédek könyve 13. fejezetének 23.. versét olvasta: "Némelyik ítélet nélkül ragadtatik el" (a héberben így áll) - így szóla: Hát némely embernek idő előtt kellene elköltöznie! Valóban; mert például Bibi rabbi is járt a halál angyalánál, amikor az így szólt a követéhez: Hozd nekem el Mirjamot, az asszonyok fésülőnőjét. Az elment és elhozta Mirjamot, a gyermeknevelőt. Én Mirjamot, az asszonyok fésülőnőjét akartam, - mondá a halál angyala. Hát akkor ezt visszaviszem, - mondá a követ. De, ha már idehoztad, viszonzá a halál angyala, hadd tartozzék azok számába, akik rám szállottak. Hogyan történt ez meg azzal a nővel? Egy égő forgácsot vett a kezébe, amikor a kemencét söpörte, s az a forgács a lábára esett és így elégett. A csillagzata akarta így, hogy ő ide kerüljön. Bibi rabbi ekkor így szólt a halál angyalához: Van erre engedélyetek, hogy így járjatok el? A halál angyala így felelt: Hát nincs megírva, hogy "némelyik ítélet nélkül ragadtatik el? A rabbi így szólt: De az is meg van írva a Prédikátor könyve 1. fejezet 4. versében: Egyik nemzedék megy, a másik nemzedék jön". A halál angyala erre így felelt: Én nem adom át a halál őrének (akinek Duma a neve), hanem ezek velem keringenek és kóborolnak a világban, míg az éveik betelnek. Erre a rabbi így szólt: És végre mi történik velük? A halál angyala így felelt: ha az egyik kiváló tudós, akkor az életévei megtoldatnak és azokért kárpótlást nyer.
Sanhedrin (Synedrium) 52a. lap. Abba-Joae mondja, hogy annak idején két láng jött ki a szentélyből, ez a két láng eloszlott négyfelé és Abironék orrlyukába hatolt. Őket magukat elégette, de a ruhájukat nem.
Az 59b. lapon olvassuk, hogy az első embernek a hús élvezése nem volt megengedve. Jehuda rabbi azonban néhány sorral alább azt mondja, hogy az első ember ott ült az Édenben s az angyalok égi pecsenyét sütöttek neki és bort küldöttek be. Hát van égi hús is?
Simon rabbi egyszer utazott és két oroszlán jött neki szembe morogva. Erre ő a 103. zsoltár 21. versét citálta rájuk, mire az égből két darab hús esett alá, az. egyiket megették az oroszlánok, a másikat otthagyták. Fölvette tehát s elvitte az iskolába és megkérdezte, hogy nem tisztátalan-e. Erre azt felelték neki, hogy az égből nem esik le semmi tisztátalan még akkor sem, ha valami egy szamár alakjában esik le.
A 64a. lapon olvassuk: A jámbor Illésről beszélik, hogy körüljárt Jeruzsálem utcáin, hogy az éhségtől földagadtakat összeszedje. Egyszer talált egy gyermeket, aki a szemétdombon feküdt. Ez egy bálvány-szobrocskát vett elő a kebeléből és addig csókolta, míg a hasa megrepedt s a bálvány földre esett, a gyerek meg rája... Azután három napig sírtak és böjtöltek, amikor is egy cédula esett le az égből e felírással: Igazság. Azután a bálvány géniusza kijött a szentélyből és amint megfogták, kiesett egy szál haja, mire olyan kiáltást hallatott, hogy négyszáz mérföldnyire elhallatszott. Ekkor becsukták egy kazánba és leólmozták. Megint imádkoztak aztán s arra kijött a bűn géniusza. Mikor pedig ez három napig be vala csukva, kerestek egy aznap tojt tojást egy betegnek, de nem találták. Ezért kiszúrták a géniusz szemét, aminek folytán most már az embereket nem tudja vérfertőzésre csábítani.
65b. lap. Chanina és Osaja rabbik minden péntek este a Teremtés Könyvével foglalkoztak és egy hároméves borjút teremtettek, amit azután megettek.
Raba mondja, hogy a jámborok, ha akarnák, még egy világot is tudnának teremteni. Teremtett is egyszer egy embert és elküldte Zera rabbihoz. Mikor pedig az megszólította azt az embert, de az nem felelt, így szólt hozzá: Ahá, te a társaimtól való vagy. Hét csak térj vissza poraidba. (65b. lap.)
A 67b. lapon mondja Asi rabbi, hogy egyszer látta Karna apját, amint az orrából selyemgolyókat fújt ki.
Eliezer rabbi mondja, hogy az ördög nem tud egy árpakásánál kisebb állatot, de egy teve nagyságú állatot sem tud már teremteni - mondá Papa rabbi.
Rabh beszéli, hogy látta, amint egy arab a tevéjét kardjával fölaprította s azután elkezdett előtte dobolni s a teve föltámadt.
Zeéri egyszer vett Alexandriában egy szamarat. Mikor azonban itatni akarta, a varázs feloldatott s ő ott maradt a puszta nyeregdeszkán, a, csacsi eltűnt.
Jannaj egyszer betért egy vendéglőbe és ivóvizet kért Midőn pedig egy asszony satitát adott neki (ez egy vízből és lisztből való ital), látta, hogy az asszony ajkai mozognak. Leöntött az italból egy kicsit és látta, hogy skorpiók vannak benne. Erre így szólt hozzájuk: Én ittam a tietekből, most ti is igyatok az enyémből. Mikor az asszony az italt megízlelte, szamárrá változott. Erre Jannaj ráült és kilovagolt az útra.
Azonban jött az asszonynak egy barátnéja, feloldotta a varázst s emberünk látta, hogy egy asszonyon lovagol.
68a. lap. Eliézer rabbi mondja: Egyszer Akiba rabbival utaztam s ő így szólt hozzám: Mester, beszélj nekem valamit az uborkatermelésről. Ekkor én szóltam valamit és az egész föld tele lett uborkával. Erre ő így szólt hozzám: Mester, te megmutattad nekem, hogy miként kell ezeket ültetni, most mutasd meg, hogyan kell őket összegyűjteni. Ekkor ismét szóltam valamit és az uborka mind egy helyre vala gyűjtve.
Joakimnak, Juda királyának koponyáját Pereda rabbi nagyapja megtalálta Jeruzsálem kapuja előtt ezzel a fölírással: "Ezt és még valamit". Kétszer is eltemette, mindig előbújt. Becsavarta hát selyembe és hazavitte. A felesége meglátta a koponyát s elmondta a szomszédasszonyoknak Ezek ráfogtak, hogy az ura első feleségének a koponyája az. Az asszony erre bedobta a koponyát a kemencébe. Ez volt az a "még valami," amely büntetésképpen érte a rossz. királyt. (82a. lap. Ugyanez áll a 104a. lapon is.)

A 106b. lapon olvassuk, hogy mihelyt Jehuda rabbi csak az egyik cipőjét lehúzta, rögtön eső lett.
Makkoth (ostorozás): l0a. lap. Ha egy tanítót kiközösítenek, akkor vele együtt az iskolája is kiközösíttetik. A Tóra biztosit ugyan oltalmat, de csak a halálangyallal szemben. Így történt egyszer, hogy Chisda rabbi az iskolában tanult s a halál hírnöke nem mert hozzá közelíteni, mert az ő szája nem hagyta abban a tanulást. Ekkor az angyal felült az iskola előtti cédrusfára s ez letört alatta, arra a rabbi abbahagyta a tanulást s akkor az angyal megfogta.
11a. lap. Midőn Dávid a levezető csatornákat ásta, a tenger előbuggyant és el akarta önteni a világot; ekkor ő azt kérdezte, hogy szabad-e az Isten nevét egy cserépre írni s azt a tengerbe dobni, hogy az visszatérjen a medrébe? De senki nem szólt erre semmit,
24b. lap. Egyszer Gamáliel, Eleázár és Akiba rabbik mentek az úton és hallották Róma zaját a Capitoliumtól 120 mérföldnyire. .
Sebuoth (az eskü): 29b. lap. Sapor király idejében volt egy kígyó, amely 13 köteg szalmát evett meg.
Aboda zara (idegen kultusz): 10b. lap. Antoniusz császár egy földalatti folyosót építtetett, mely az ő lakásától Rabbi lakásáig vezetett, s minden nap két. szolgát vett magához, akik közül egyet Rabbi ajtajánál, a másikat a saját háza ajtajánál megölte; azt is megbeszélte vele, hogy, ha ő hozzá megy, egy embernek sem szabad nála lennie. Egy nap mégis ott találta Chanina rabbit. Így szólt tehát: Nem megmondtam neked, hogy, ha én hozzád jövök, senkinek sem szabad itt lennie? Az pedig felelé: Ez nem ember fia. Erre a császár így szólt Chaninához: Menj és mondd annak a szolgának, aki az ajtónál alszik, hogy jöjjön he. Mikor Chanina kiment, a szolgát halva találta. Erre így szólt: Mit csináljak most; bemegyek és jelentem, hogy halott, csakhogy az a baj, hogy nem szabad rossz hírt vinni; ha itt hagyom és elmegyek, ez meg a császár lekicsinylése lesz. Ekkor irgalomért könyörgött és a szolgát föltámasztotta és beküldte. Erre a császár így szólt: Tudom ugyan, hogy a legkisebb is közületek tud halottakat feltámasztani, de mégse legyen itt senki, ha én hozzád jövök. Minden nap kiszolgálta a császár a rabbit; ő adta oda neki az ételt és italt; mikor a rabbi le akart feküdni az ágyba, a császár lefeküdt az ágy elé és így szólt: Hágj reám és feküdj az ágyba. ő azonban felelé: Nem illik egy királyt oly kevésre becsülni. A császár azonban így szólt: Bárcsak a másvilágon is zsámolyod lehetnék! Erre a rabbi biztosította, hogy a világ királyai közül egyedül ő fog a mennybe jutni,
28b. A szemhályog a halálangyal előhírnöke. Micsoda szer van ez ellen? Ruta mézzel vagy erős borban. Minden esetben vegyen az ember egy ugyanoly nagyságú szőlőszemet és tegye reá és pedig fehéret a világos színű szemre, sötétet a fekete szemre. A daganat a láz előhírnöke. Micsoda szer van ez ellen? Az ember bökjön rá hatvanszor és hasítsa fel keresztben és hosszában. De ezt csak akkor tegye, ha a daganat hegye nem fehér; ha azonban már fehér, akkor mar nem veszélyes. Jákob rabbinak fájdalmai voltak az alfelében. Ami rabbi (mások szerint Asi rabbi) a következőket rendelte neki: az ember tegyen hét bíborvörös aloémagot egy inggallérba, csavarja körül egy hajtinccsel, mártsa be fehér gyantába, égesse el és hintse be vele magát. Ez jó akkor, ha a fájdalom kívül van, de mit tegyen. az ember, ha az mélyen van? Az ember olvassza fel egy kecske faggyúját, amelyik még nem vetélt el, aztán kenje be magát vele; Vagy égessen el három, árnyékban szárított töklevelet és kenje be magát azzal.
Zebahim (véres áldozatok): 64a. lap. Jochanan rabbi mondá: Jöjj és lásd, mily nagy hatalmuk van a papoknak, mert nincs könnyebb, mint a madarak golyvája és trágyája és néha 30 rőfnyire is eldobja ezeket a pap. (A könnyű tárgyakat tudvalevőleg nehéz messzire vetni.)
113b. lap. Jannai rabbi mondá: Noé egy fiatal egyszarvút is vitt a bárkába, Rabba azonban. azt mondja: Én magam láttam egy fiatal egyszarvút, amelyik csak egynapos volt és mégis .olyan nagy volt, mint a Tábor hegye. És milyen nagy a Tábor hegye? Negyven mérföld. A nyaka károm mérföld hosszú volt, a feje pedig másfél mérföld. Ha ganéjt eresztett ki, eltorlaszolta vele a Jordán folyót. (Hát hogyan lehetett volna ekkora állatot a bárkába fölvenni?) Jochanán rabbi ezt mondá: Noé csak a fejét vette be neki s az orrszarvú csak az orra hegyét nyújtotta be a bárkába.
116a. lap. Az izraeliták azt kérdezték Bálaám-tól: Micsoda lárma ez, amit hallottunk? - ő pedig felelé: A Szentnek kincsesházában egy drága dolog. van, mely nála a világ teremtése előtt 974 nemzedékkel már elrejtve vala és most akarja azt gyermekeinek átadni.
Menachoth (életáldozatok): 29b. lap. Jehuda rabbi mondá: Mikor Mózes fölment a magasba, ott találta a Szentet ülve, amint koszorúkat (koronákat) csinált a betűkre és így szólt hozzá: Világ Ura, ki tart téged vissza? Az Úr pedig felelé: Egy férfiú, aki sok nemzedék végén fog lenni, az ő neve Akiba b. Joseph. Világ Ura - folytatá Mózes - engedd őt látnom! - Menj hátra! - Mózes hátrament és leült. Akiba tanítványai 80 sorának végén, de nem tudta, hogy azok mit beszélnek. Ekkor ereje is elgyöngült. Mikor Akiba egy bizonyos dologhoz ért, így szóltak a tanítványai: Rabbit honnan tudod ezt? - Ez. Mózesnak egyik tanítása (Halacha) a Sinai hegyről. - Ekkor Mózes lelke megnyugodott. Majd ismét az Úr elé lépett és így szólt: Világ Ura! Egy ilyen embered van neked és én általam akarod a törvényt (Tora) adni? - Hallgass! - mondá az Úr - így jutott eszembe.
41a. lap. Egyszer egy angyal Katthinát egy vászontakaróba burkolózva találta s így szólt hozzá: -Katthina, Katthina! Nyáron vászontakaró, télen köpenyeg, mi lesz hát a zizith-tel? ( a mi zsidaink cicisznek mondják.)
Jebamoth (a sógornéról): 62b. lap: Akiba rabbinak 12 ezer pár tanítványa volt (a talmudisták ugyanis párosan tanulnak), akiknek lakóhelye Gabath-tól (erősség Galileában, melyet Heródes épített) Antipatrisig (város Palesztínában Joppé-tól északkeletre) ért és mindnyájan egyszerre haltak meg, mert egyik a másikat kevésre becsülte. Ezáltal a világ puszta lett, míg végre Akiba rabbi a mi rabbijainkhoz délre jött és közölte velük tanításait.
77b. lap. Midőn Jehosua rabbi haldoklott, így szólt az Úr a halál angyalához: Menj és tedd meg a kívánságát! Midőn a halál a rabbi előtt megjelent, ez így szólt hozzá: Mutasd meg az én helyemet a paradicsomban. A halál angyala így felelt: Legyen! A rabbi pedig így folytatá: Add ide a késedet, mert megrémítesz az úton. Az angyal odaadta. Mikor pedig odaértek, a halálangyal föltette a rabbit a Paradicsom falára és megmutatta neki a helyét. A rabbi azonban most az angyalt faképnél hagyva, a falról hirtelen beugrott a Paradicsomba. A halál angyala megragadta a köpenye csücskét, de a rabbi vissza-kiáltott; Esküszöm (So soll ich leben!), hogy nem megyek ki többé. Erre a halálangyal már csak azt kérte, hogy legalább a kését adja vissza. De ezt nem akarta odaadni. Most azonban egy égi szózat hallatszott: Add neki vissza, mert az kell neki a teremtményeknél! Illés próféta pedig így kiáltott: Csináljatok helyet Levis fiának! Csináljatok helyet Levis fiának! Midőn pedig a paradicsomban körüljárt, ott találta Simeon rabbit is, aki 13 olvasztott aranyból készült székeken ült.
A halálangyal fel szokta keresni Chanina rabbit, aki neki jó barátja volt. Mikor a rabbi haldoklott, így szóltak az égben a halálangyalhoz: Menj és teljesítsd a kívánságát! Ez elment és megmutatta magát a rabbinak. A rabbi pedig így szólt: Hagyj még 30 napig élni, amíg tanulmányaimat átismétlem. A halál-angyal megengedte. A 30 nap elteltével megint elment hozzá és megmutatta magát. Ekkor Chanina. megint így szólt hozzá: Mutasd meg a helyemet a paradicsomban. A halálangyal így felelt: Jól van, legyen! Erre Chanina így szólt: Add ide a késedet, mert még rámijesztesz az úton! A halálangyal erre ezt mondá: Talán te is úgy akarsz velem bánni, mint az a társad? Erre Chanina így szólt: Hozzál nekem egy Tóra-tekercset és nézd meg, hogy áll-e abban valami írva, amit én meg nem tartottam? A halál angyala erre azt kérdezte: Nem ültél-e náthás ember mellé a Thorát tanulni? (A náthások terjesztik ugyanis a betegségeket.)
Midőn pedig Chanina meghalt, tűzoszlop szállt le az égből s odaállt közéje és az. emberek közé.
103b. lap. Rabbi halála napján egy égi szózat a következőket hallatta: Mindazoknak, akik Rabbi évfordulati gyászünnepélyén részt vesznek, a másvilági élet biztosítva van. Egy mosóember, aki mindennap jelen volt a Rabbiról tartott gyászbeszédeknél, éppen. azon a napon nem volt ott. Mikor ez az égi szózatot meghallotta, fölment a tetőre, levetette magát a földre és meghalt. Akkor az égi szózat ezeket a szavakat hallatta: Az a mosóember is el van rendelve az örök életre.
111b. lap. A közönséges népbeli emberek nem fognak új életre kelni. - Egykor Izrael földje sült kenyeret és finom ruhákat fog teremni. A búza pálma nagyságúra fog nőni s a hegyek csúcsáig érni. Az Úr szelet hoz elő az ő kincses házából, mely megtanítja a búzát s attól lehull annak lisztje, az ember kimegy, szed egy marékkal s abból ellátja magát és egész háza népét táplálékkal. Akkor egy búzaszem akkora fog lenni, mint az ökörnek két veséje. Ne csodálkozzál ezen, mert, íme egyszer egy róka a répába fészkelt és mikor megmérték a kölkeit, 60 szefforiszi litrát nyomtak. Jose rabbi beszéli, hagy Sichinben a következő dolog történt: Egy atya egyszer mustárágakat hagyott a fiának, melyek közül egyik meghasadt s kilenc káb mustármagvat találtak benne, a fájából pedig befödték a fazekasok egy kunyhóját. Simeon rabbi mondá: A mi apánk egy káposztatorzsát hagyott nekünk s mi később létrán másztunk fel arra. - A jövendő világban az ember egy szőlőfürtöt kocsin fog vinni vagy hajón s aztán házának egy sarkába teszi s annyit fog abból élvezni, mint egy nagy hordóból és nem lesz szőlőfürt, amelyen 30 korsó bor ne lenne. Izrael földjén nem lesz terméketlen fa, amely legalább annyit ne teremne, amennyit két nőstény szamárnak kell vinnie.
111b. lap. Chija rabbi Res-Lakisnak gyermektanítója volt a egyszer három napig elmaradt. Ekkor Res-Lakis ezt kérdezte tőle: Miért maradtál el olyan sokáig? Ő pedig felelé: Atyám egy szőlővesszőt hagyott nekem, melyről az első napon 300 fürtöt metszettem le, melyek mindegyike egy hordó mustot adott; a második napon 300 fürtöt metszettem le róla, melyek közül minden második egy hordó mustot adott; a harmadik napon olyan 300 fürtöt metszettem le róla, melyek közül minden harmadik egy hordó mustot adott, s én többet mint a felét gazdátlan j6-szágnak jelentettem ki. Res-Lakis ekkor így szólt hozzá: Ha nem maradtál volna el három napig, akkor az a szőlő még többet adott volna. Rami egyszer Berak lakosaihoz ment s ott kecskéket látott, melyek fügefák alatt legeltek s az alatt a méz csak úgy csöpögött a fügékből, a kecskékből meg a tej és össze-keveredett a mézzel. Jákob rabbi mondá: Ludtól (Lydda) Ónóig 3 mérföld; egyszer hajnalban útra keltem és bokáig jártam a fügemézben. Res-Lakis mondá: Én egyszer magam láttam, hogy a Szefforisz melletti vidéken tíz mérföldnyi hosszban és szélességben folyt a méz. Babba mondja: Én láttam, hogy Izrael országában egy helyen tej és méz folyik, s ez a vidék oly nagy, mint Be-Michsétől Akra-Fulbanakéig, vagyis 22 mérföld hosszú és 6 mérföld széles. Chelbo és Jose rabbik egyszer egy helyre jöttek s ott olyan körtével kínálták meg őket, mely olyan nagy volt, mint egy lábas Hino faluban. Jehosua rabbi egyszer Gabla faluba ment s akkora szőlőcsutkákat látott ott, mint egy borjú.
112a. lap. Mikor Sera rabbi felköltözött Izrael országába, nem talált hidat, tehát kötélbe kapaszkodva kelt át. Chija rabbi mondja: Egykor Izrael földjén minden erdei fa gyümölcsöt fog teremni.
Kiddusm (eljegyzések): 31a. lap. Pelemo szokta mondani: Nyíl van a sátán szemében. Egyszer éppen az engesztelőnap előestéje volt, megjelent az ördög egy szegény ember képében és kopogott az ajtón. Egy darab kenyeret adtak neki. Ekkor a Sátán így szólt: Egy ilyen nagy napon, aminő ma van, minden ember a házában ül és nekem künn kell lennem? Ekkor beeresztették a házba s adtak neki még egy darab kenyeret. Most megint megszólalt: Egy ilyen nagy napon, aminő ma van, minden ember az asztalnál ül, csak nekem kell állnom ? Most az asztalhoz hívták és leültették. Azonban telis tele volt keléssel meg varral, amikkel az-tán undorító dolgokat cselekedett Erre Pelemo rászólt: Ülj illendőképpen! A sátán azonban így szólt: Adj inkább egy pohár bort! Odanyújtották neki a poharat. A sátán köhögött s a torhát beleköpte a pohárba. Erre rárohantak, de ő halottnak tetette magát. Eközben azt a hírt terjesztette az utcán, hogy Pelemo megölt egy embert. Pelemo tehát elfutott és elrejtőzött egy árnyékszékben, A sátán utána ment és leborult előtte. Midőn azonban látta, hogy Pelemo gyötrődik, fölfedezte magát előtte és így szólt hozzá: Miért beszéltél te úgy? Hát mit mondjak? Hát mondja azt az úr, hogy: Az irgalmas keljen fel a sátán ellen!
Gittin (a válásról): 45a. lap. Nachman rabbi leányai a puszta kezükkel szokták az ételt a fazékban megkavarni. Hát történt egyszer, hogy elfogták őket és Rab Ilist is elfogták velük együtt. Egy nap aztán Ilis mellé egy olyan ember került, aki a madarak beszédét értette. Ehhez az emberhez éppen egy holló ment és valamit mondott neki, Mit mondott az a holló? - kérdé Ilis attól a madárértő embertől. Ez így felelt: Azt mondta a holló: Ilis, menekülj! Rab Ilis erre így szólt; Az a holló hazudik, én nem fogok a szava után. menni. De most meg egy galamb jött s ez is azt mondta. Erre Ilis így szólt: Izrael népe a galambbal hasonlíttatik össze, tehát én velem biztosan valami csoda fog történni. Megyek azonban és megnézem, hogy Rab Nachman leányai még most is oly jámborak-e, mint azelőtt és őket is magammal viszem. Ha az asszonyoknak valami beszélnivalójuk van egymással - gondolta magában - akkor azt az árnyékszéken végzik el. Ezért ő is az árnyékszékre ment. Ott meg is hallotta, amint azok így beszéltek: Ázok a férfiak, akik minket elfogtak, szintén a mi férjeink, akárcsak azok a férfiak, akik bennünket Nehardeában bírtak; minek menekülnénk el tehát innen? sőt inkább mondjuk meg elfogóinknak, hogy vigyenek innen messzire bennünket, hogy férjeink ne jöhessenek utánunk, ha meghallják elfogatásunkat, hogy kiváltsanak bennünket. - Ekkor Ilis elmenekült azzal az emberrel együtt és csoda is történt vele. Csónakon ment át, de azt az embert megtalálták és megölték. Mikor pedig azok a lányok is visszajöttek, Ilis megmondotta róluk, hogy varázslás útján kavarták kezükkel a fazékban az ételt.
56b. lap. Egy kakas és egy tyúk miatt dúlták fel a Királyhegyet (Tur Malka). Szokásban volt ugyanis, hogy, amikor egy jegyespár esküvőre ment, egy kakast és egy tyúkot vittek előttük. Ez által azt akarták kifejezni: Legyetek termékenyek és szaporodjatok, mint a csirkék! Egy napon ilyen nászmenet egy római csapattal találkozott s a katonák elvették a kakast meg a tyúkot. Erre a zsidók megrohanták a katonákat és leverték őket. A császárnak jelentés ment a dologról, hogy a zsidók .fellázadtak ellene. A császár erre ellenük vonult. Volt a zsidók közt azonban egy Bar Daroma nevű férfiú, aki egy mérföldnyire tudott ugrani, s aki sokat leütött az ellenség seregéből. A császár levette fejéről a koronát, letette a földre és így szólt: Világ Ura! Ha neked úgy tetszik, ne adj át minket és a birodalmat egy ember kezébe! Bar Daroma pedig egy árnyékszékre ment, hogy a szükségét végezze és odament egy sárkány, kitépte a beleit, aminek következtében meghalt. A császárt annyira megrendítette ez a csoda, hogy ismét elvonult. A zsidók e fölötti örömükben elkezdtek enni és inni s akkora kivilágítást rendestek, hogy a pecsétgyűrűbe vésett figurát egy mérföldnyire meg lehetett látni. A császárnak azonban igen rosszul esett ez a győzelmi ünnep és így szólt: a zsidók nevetnek énrajtam! És akkora sereggel vonult ellenük, amely, mint Asi rabbi mondja, 300.000 kardos vitézből állt s három nap és három éjjel 60 miriád várost mészároltak le.
Hasonló históriát találunk az 57a. lapon, ahol Bitther városról azt mondják, hogy 80.000 hadikürtös említtetik. Eliézer, a "nagy" rabbi mondja: Két patak van Bikath Jadaunban, amelyek a bölcsek számítása szerint részben vért tartalmaznak. Hét évig szüreteltek a népek az izraeliták véréből, amit trágya gyanánt használtak.
Chija rabbi mondá: Nebusoradan, a darabontok feje abban a völgyben 211 miriád embert ölt meg és
Jeruzsálemben 94 miriádot, úgy hogy a vérből egész folyamok lettek. Jehuda rabbi mondá: 400 gyűlésház volt Bitther városában, mindegyikben 400 tanító volt 8 mindegyik előtt 400 iskolás gyerek ült.
A Nedarim 2aa. lapján. olvassuk, hogy Sabur király idejében volt egy kígyó, amely 12 kéve szalmát nyelt el egyszerre.
A Sóta 10a. lapján olvassuk, hogy a Sámson két válla között 60 rőf távolság volt.
Baba kamma (első kapu): 16a. lap. A kan-hiéna hét év alatt átváltozik denevérré, a denevér hét év múlva székáccsá (örvös galamb, héberül árpád), székács hét év múlva átváltozik kaméleonná (arokh), ez meg hét év múlva kígyóvá, a kígyó pedig hét év múlva kísértetté. Az ember hátgerince hét év múlva kígyóvá változik, de csak akkor, ha az ember az áldásimánál nem szokott meghajolni.
Az 50b. lapon olvassuk, hogy Nehonja kútásónak a leánya beesett egy nagy kútba, amit hírül vittek Hanina rabbinak. Ez az első órában így szólt: Békesség. A második órában megint azt mondta: Békesség. A harmadik órában azt mondta: ő már eljött. Megkérdezték erre a leányzót, hogy ki hozta fel, mire így feleli: Egy kos jött le hozzám, amelyet egy aggastyán vezetett. Erre a rabbihoz fordultak: Próféta vagy te-? - Nem vagyok én próféta, sem prófétának fia, de gondoltam, hogy ennek a jámbor embernek a gyermeke nem járhat szerencsétlenül az apja munkájától. Azonban a leánya mégis meghalt a szomjúságtól.
Baba mezia (középső kapu): Az 59b. lapon elmondatik, hogy Eliezer rabbi tanításának bizonyságára egy szentjánoskenyérfa száz rőffel (némelyek szerint négyszáz rőffel) rukkolt odébb. Mikor ez sem volt elég a publikumnak, akkor a vízcsatornát rukkoltatta odébb. De ez sem lévén elég: meghajoltak az épület falai és agyonütéssel fenyegették a kételkedőket. Majd pedig az égből hallatszott egy szózat, hogy Eliezer magyarázatát kell elfogadni. Jehosua rabbi azonban erre is csak azt mondta, hogy az nem az ég volt. Jehoshua rabbi is azt hangoztatta, hogy erre a szózatra nem kell adni, mert már a Sinai hegyen is úgy adatott a törvény (Ex. 23. 2.), hogy a többség szerint kell dönteni. - Naam rabbi pediglen találkozott Illés prófétával és kérdezte, hogy mit csinált a Szent, áldott legyen ő, abban az órában. Ez pedig felelé: örült és így szólt:
Az én gyermekeim legyőztek engem!! - Azon a napon összehordtak minden dolgot, amit Eliezer rabbi tisztának jelentett ki és elégették. Azután szavaztak és kiközösítésre ítélték. De most azt kérdezték: Ki fogja ezt neki tudtul adni! Erre Akiba rabbi így szólt: Én akarok menni, mert, ha egy alkalmatlan ember közli vele, akkor ő az egész világot (!) romba dönti. És mit tett Akiba rabbi? Tiszta feketébe öltözött Aztán Eliezer előtt négy rőfnyi távolban leborult. Mi van ma teveled, Akiba? - kérdé Eliezer. - Mester - felelé ez - úgy látszik, a kollégák visszahúzódtak tőled. Ekkor ő is megszaggatta ruháit, lehúzta cipőjét, lefeküdt a földre és könnyek potyogtak szemeiből... Ebben a pillanatban nagy csapás érte a világot: az olajfa, a búza és az árpa tönkrement. Sőt némelyek szerint három kovász is megerjedt az asszonyok kezén. Óriási jajgatás vala egész világon, mert minden, amire Eliezer a szemét rávetette, elégett. Ugyanekkor Gamáliel rabbi is hajón utazott s oly óriási hullám keletkezett, hogy majd elmerültek; persze ő mindjárt kitalálta, hogy ez mind Eliezer ben Hyrkanos rabbi miatt történik. Végre fölállt Eliezer (a lábaira) és így szólt: Világ Ura! Nyilvánosan tudva van előtted, hogy én ezt sem. nem a magam, sem nem atyám házának tiszteletére fettem, hanem a te tiszteletedre, hogy többé ne legyen veszekedés Izraelben. - Erre a tenger tombolása elmúlt. - Ema-Salom, Eliézer rabbi felesége, aki Gamálielnek testvére vala, ezen borzasztó esemény után nem hagyta többé az urát a földre borulni.
84a. lap. Eleázár rabbit pediglen nagyon bántotta a lelkiismerete a kivégzések miatt. A felesége minden este 60 dunnát tett alája, s reggelre 60 kád vért és váladékot szedtek ki alóla. Reggel 60 féle ételt készített neki a felesége, amit mind megevett és jobban lett. A felesége azonban nem eresztette az iskolába, nehogy a rabbik rátörjenek, mert haragudtak reá, mivel soknak rokonát becsukatta. - Később hajósok küldtek neki 60 rabszolgát, 60 zacskó pénzt és 60 féle ételt készítettek neki, amit ő megevett. - Egyszer elment az iskolába, ahová 60 féle vért hoztak neki asszonyoktól, amely vérekről nem tudtak, hogy havibajból, vagy sérülésből származnak-e. Ő ezeket mind tisztáknak (azaz sérülésből származóknak) jelentette ki. Midőn pedig e miatt a rabbik zúgolódtak, így szólt: Ha nekem van igazam, akkor legyen azoknak az asszonyoknak mind fiúgyermekük, ha pedig nincs igazam, akkor legyen egy leány közöttük. És erre mind fiúgyermek született s az ő tiszteletére mindet Eleázárnak nevezték. Halála előtt, mivel félt, hogy a rabbik érdem szerint bánnak vele, meghagyta feleségének, hogy hagyja őt holta után is zsöllyéjében és ne féljen. tőle. Így is maradt 22 évig. Azt beszélte a felesége, hogy ha egy szál haját kihúzta a halottnak, vér jött ki a helyéből. Egy napon féreg jött ki a füléből. Az asszony erre megszomorodott, de megjelent álmában az ura s megmagyarázta, hogy ez csak büntetés azért, mert egyszer, megszóló beszédet végighallgatott. Ezalatt folyton jöttek a peres felek, megálltak kívül az ajtó előtt, hangosan előadtak az ügyet és a halott felelt nekik onnan a zsöllyéből. A városba pedig ezalatt nem jött be egy rossz állat sem. Végre a rabbik rájöttek, hogy Eleázár meghalt s el akarták temetni atyja sírjába. Azonban azt egy kígyó vette körül. Így szóltak tehát: Kígyó, kígyó, nyisd ki szádat, hogy a fiú atyjához mehessen. Erre a kígyó kinyitotta száját.
Zera rabbiról olvassuk, hogy száznapos böjtöt tartott, hogy a pokol tüze rajta erőt ne vehessen. Minden 30 napban ki is próbálta magát ez irányban: befűtött egy kemencét, belement és leült, s a tűznek semmi hatalma sem volt rajta. Egyszer 'azonban a rabbik nagyon megbámulták, s ő elégette a combját. Ettől fogva égett combú kicsikének hívták.
A 85b. lapon beszéli Habiba rabbi, hogy látott egyszer egy tanítványt, akit Illés próféta meg szokott látogatni s akinek szemei este élénkek voltak, reggel pedig úgy néztek ki, mintha a nap perzselte volna ki őket. Megkérdezte a rabbi ennek okát s a tanítvány így felelt: Kértem Illést, mutassa meg nekem a tudósokat, amint az égi kollégiumba fölmennek. Erre ő így felelt: Mindegyiket megnézheted, csak Chijáét nem szabad megnézned. Miről lehet azt megismerni? Mindegyik mellett angyalok mennek, amint föl- és lemennek, csak Chijáé mellett nem, mert az magától megy föl és le. Én azonban nem tudtam magamat visszatartani és megnéztem. Ekkor azonban két tüzes szikra ugrott reám és megvakították a. szemeimet. Következő reggel elmentem a sírjához, ráborultam és így szóltam: Én a mester tanítását akarom tanulni. Erre egészséges lettem.
Illés próféta gyakran szokott Rabbis iskolájában megfordulni. Egy újhold napján azonban nagyon elkésett, amiért Rabbis kérdőre vonta őt. Illés így mentegette magát: míg én Ábrahámot felöltöztetem, a kezeit megmosom, aztán ő imádkozik, megint lefektetem és éppen így Izsákot meg Jákóbot... Hat miért nem egyszerre öltözteted fel őket? - Azt hittem, hogy buzgón imádkoznak irgalomért és a Messiás mielőbbi eljöveteléért. Van-e hozzájuk hasonló ezen a világon? - kérdék a prófétát. - Van, s ezek Chija rabbi és az ő fiai. - Erre a rabbi böjti napot rendelt el és Chija rabbit fiaival együtt az imádkozó emelvényhez állította. Mikor pedig Ő azt mondotta: ő (az Úr) adja a szelet - a szél elkezdett fújni; ő adja az esőt - elkezdett az eső esni; ő megeleveníti a holtakat - megmozdult a világegyetem; aztán így szóltak az éghez: Ki nyilatkoztatta ki ezt a titkot a világnak? - Illés - volt a felelet. Ekkor előkeresték (az égben) Illést és 60 tüzes ütést mértek reá. Erre Illés úgy tetette magát, mint egy tüzes medve, futkosott Chijáék között és szétkergette őket.
Sámuel, a naptártudós volt Babbis orvosa. Egyszer megfájdult a rabbi szeme és Sámuel így szólt hozzá: Csinálok neked egy keveréket. - Azt én nem bírom ki. - Külsőleg foglak vele bekenni. - Azt sem bírom ki. - Erre Sámuel a keveréket egy csövön eresztette be a vánkosa alá, s a rabbi jobban lett. Ennek fejében a rabbi "ordinálni" akarta Sámuelt, de ez nem sikerült. Ne fáradjon a mester, - szólt Sámuel - és láttam az Ádám könyvét, s abban meg van írva, hogy Sámuel, a naptártudós bölcsnek fog neveztetni, de rabbinak nem; ő általa fog Rabbi meggyógyulása történni.
Chama rabbi, Chasa leányának fia beszéli, hogy Rabba rabbi üldözés által halt még. Följelentették a kormánynál. hogy 12000 embert tart vissza az adófizetéstől. Kiküldtek erre egy királyi hivatalnokot. de Rabba rabbi Akrába menekült, onnan meg Agmába, onnan Sichinbe, onnan Zerifába. Itt azonban ugyanabba a fogadóba talált a csalhatatlan rabbi beszállni, ahová a királyi hivatalnok szállt. A hivatalnoknak egy táblát készítettek, két pohárba italt öntöttek neki, aztán elvették a táblát, s a hivatalnok arca hátrafordult (a démonok erőt nyertek az ital által fölötte). Mit csináljunk most, - kérdék Rabbától - hisz ez mégis királyi hivatalnok. -.Készítsetek neki megint egy táblát, töltsetek neki egy pohárral, aztán vegyétek el a táblát és jobban lesz. Jobban is lett és így szólt: Tudom, hogy az az ember, akit keresek, itt van. Meg is találták Rabbát, de a hivatalnok azt mondta, hogy ha megölik őt Rabba miatt, nem fogja elárulni, de ha kínzás alá vetik, akkor elárulja. Aztán becsukta egy kamrába. Rabba erre elkezdett irgalomért siránkozni, mire megnyílt az alapfal és ő a mezőre menekült. Ott felült egy datolyapálmára és tanulmányozta a törvényt. Ezalatt az égi kollégiumban összevesztek azon, hogy ha a kiütés esetén a folt előbb látható, mint a fehér haj, akkor az illető tisztátalan, ha pedig a fehér haj látható előbb, mint a folt, akkor tiszta. Ha azonban ezek a jelek kétesek, ebben az esetben - így mondta az Úr - az illető tiszta; az egész égi kollégium azonban azt mondta, hogy tisztátalan. Erre így szóltak: Ki döntsön mostan? Rabba ben Nachmani döntsön, mert ő azt mondta, hogy ő egyedül áll a kiütések törvényeinek ismerésében. Ekkor követet küldtek érette. A halál angyala azonban nem mert hozzá közelíteni, mert a szája nem hagyott fel a tanulással. Ezalatt szél kerekedett és belefújt a nádasba. És a csalhatatlan rabbi, aki tudósabb volt az egész mennyországnál, ezen egyszerű dolog által be lett csapva: megijedt, hogy vadászsereg üldözi és így szólt: Jobb nekem, ha lelkem nyugalomra tér, mint hogy ellenségeim kezébe kiszolgáltassam. Mikor így a lelke meg-tért a nyugalom helyére, azonnal megfelelt a vitás kérdésre, mondván: Tiszta, tiszta. Erre egy égi szózat hallatszott: Üdv neked, Rabba, Nachmani fia, a te tested tiszta és lelked is tisztán vált el! Ekkor Pumbedithában egy cédula esett le az égből, melyre ez vala írva: Rabba ben Nachmani meghívatott az égi kollégiumba. Abajje, Rába és mind a tudósok kimentek tehát, hogy vele foglalkozzanak, de nem találták a helyet. Kimentek tehát a mezőre s egy helyen sok madár állt s őket beárnyékozták. Azt hitték tehát, hogy ott van. Három nap és három éjjel gyászoltak, amikor megint egy cédula esett le, melyen ez állott: Aki magát elkülöníti, ki van közösítve. Erre hét napig gyászoltak, midőn egy harmadik cédula esett le az égből: Menjetek békével haza! - Azon a napon, melyen Rabba lelke nyugalomra tért, olyan szél támadt, hogy egy arabot tevéstől a Papa folyam egyik partjáról a másikra röpített át. Mikor pedig azt kérdezte, hogy mit jelentsen ez, megmondták neki, hogy Rabba rabbi meghalt! Ekkor ő így szólt: Világ Ura! az egész világ a tied és Rabba ben Nachmani a tied; te a Rabbáé vagy és Rabba a tied; miért rombolod hát szét a világot? Erre a vihar lecsöndesült...
Ebből a görcsokozó sok butaságból tán elég egyelőre ennyi. Csak azt csodáljuk, hogy Szabolcsi még mindig nem közölte ezeket a lapjában, pedig közölhetné ha mindjárt valamennyit allegóriának tartja is, amint füllentette...
114b. lap. Abahu rabbit elvitte Illés próféta az Édenbe, mert panaszkodott, hogy szükséget szenved, és ott azt mondta neki: Terítsd ki a ruháidat és szedj ezen levelekből. Meg is tette. Mikor pedig kifelé ment, egy hangot hallott: Ki élvezi úgy az örök életet, mint Rabba ben Abahu! Erre lerázta magáról a leveleket és eldobta. Azonban az illatuk benne maradt a ruhájában, aminek folytán az 12 ezer dénárért kelt el s ezt az összeget szétosztotta vejei között. (Lásd a Paradicsomról szóló fejezetet!)
Baba bathra (utolsó kapu): 58a. lap. Volt egyszer egy mágus, aki halottakat ásott ki és mikor Tóbi sírboltjához ért, ez megfogta a szakállát. Abajje ezt meglátta és így szólt a halotthoz:
Ugyan, kérlek, ereszd már el! Következő évben megint odame